Olvasom, hogy a tanügyminiszter asszony talán el sem megy az oktatási törvénycsomag parlamenti vitájára, mivel nem érti, hogyan történhet meg, hogy csupán öt percet kap a törvényhozásban arra, hogy kifejtse a jogszabályt kidolgozó tárca álláspontját. Bizonyára úgy gondolták, beszéljen maga a törvény, ne a miniszter. Persze nem más szabja a korlátot, mint a koalíciós partner, a PD-L, amellyel a szocdemek immár minden fronton csatároznak. Az egyszerű polgár pedig nem érti, hogy lehet az, hogy a generációk jövőjét meghatározó közoktatást is képesek feláldozni a mindennapi pártharcokban. Persze, ha tudnám, hogy a koalíció e törvénycsomag miatt jutna el a szakításig, önző módon magam sem sírdogálnék azért, mert pár hónapot késik a jogalkotás.
Az értetlenkedők sorát gyarapítja a szocdem Viorel Hrebenciuc is, aki azt nem érti, hogy Erdélyben miként lehet Traian Băsescu államfő egyszerre népszerű a románok és a magyarok körében is. Igaza van, valami itt nem stimmelhet, ahhoz különösen tehetséges populistának és nagy játékosnak kell lenni, hogy mindkét csoport körében népszerű legyen az ember. Persze, ma már csöppet sem biztos, hogy az elnök mondjuk a Székelyföldön ugyanolyan közkedvelt lenne, mint akár egy esztendeje, tusványosi szereplése után feltehetően megkopott a népszerűsége. Ha nem, azt én nem értem. Ami viszont egy percig sem kell azt jelentse, hogy a szocdemeket ettől jobban szeretnék, különösen Geoană pártelnök nem az az ember, akiért megdobbanna az erdélyi magyarok szíve. Persze, a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy a PSD-sek a velük való kormányzati együttműködés idején a vállalásaik teljesítése tekintetében a magyarok irányában sokkal inkább szavatartók voltak, mint az elnök demokrata-liberálisai. Nem is értem, miért nem akartak tavaly decemberben inkább a magyarokkal együtt kormányozni, ma talán még a miniszterelnököt is ők adhatnák.
Ugyancsak nehéz megérteni, ki milyen végkifejletre számít az Udrea-bizottság részéről, hiszen bár nyilvánvaló, hogy a miniszter, Băsescu régi bizalmasa könnyű kézzel bánt a közpénzekkel, az államfő őt bizonyosan nem fogja úgy feláldozni, mint tették ezt Iacob-Ridzi ifjúsági miniszter esetében, tehát az is lehet, hogy ez az igazi szakítópróba, s nem az oktatási törvény. Persze fontosabb is az ország jövője szempontjából, hogy mi lesz a szőke politikusnő sorsa, mint az, hogy jövőre miképpen szervezzék az érettségit. S ha a koalíció mégsem akar még most szétválni, akkor majd lesz kompromiszszum: Udrea esetleg más, fontos megbízatást kap, a tárcát takarékoskodásból beolvasztják egy másikba stb. Cserébe persze valamelyik szocdem tárcával is hasonlóan járnak el.
A választók pedig majd az év végén eldöntik, ki legyen az erős ember, aztán újra kiosztják a lapokat, s folytatódhatnak a megunhatatlan hatalmi játszmák. Közben nem értjük, hogyan csúszhatott az ország gazdasága (is) ilyen mélyre.
(c) Riport Kiadó Kft. 2009. Minden jog fenntartva tel: +(4)0359/467–121, fax: +(4)0359/467–122 e-mail: riport@riport.ro
Demény Péter
Zsigmond Adél
